Manx

Az érett Manx minden lekerekített vonalával egy kugligolyóra emlékeztet. Közepes méretű, kerekded, nehéz macska. Elsődleges jellegzetessége a farok hiánya. Nem minden kiscica születik farkatlanul. Az ideális Manx fara lekerekített, és csak egy kis mélyedés jelzi, hol lett volna a farka, azonban némelyiknek rövid, tömzsi farka van, mások pedig teljes hosszúságú farokkal születnek. De az intelligens Manx sokkal több egyszerűen egy farok nélküli macskánál! Hátsó lábai hosszabbak az elsőknél, ezért a fara magasabban áll. Régebben egyesek úgy vélték, ugráló járást látnak nála, és ez a hosszabb hátsó lábakkal és a farok hiányával együtt vezetett a „nyúlmacska” elnevezéshez. Ezek a bájos macskák a Man-szigetről származnak, és két szőrhossz-változatban fordulnak elő: a rövidszőrű a Manx, a hosszúszőrű pedig a Cymric.

Számos színes történet övezi a Manx eredetét, köztük az is, amely szerint Noé vágta le a farkát, amikor az eső kezdetekor bezárta a bárka ajtaját. A feljegyzések szerint a fajta a Man-szigetről származik. Az első macskák érkezhettek a közeli Angliából és Walesből, vagy akár távolabbról is, azonban a kezdeti állomány hajóval jutott el a Man szigeti partokra. Egy ponton mutáció következett be, így a kiscicák normál farokcsigolyák nélkül születtek. Az első ábrázolása egy 1810-ből származó festményen jelenik meg, azonban nyelvészeti bizonyítékok egy korábbi, körülbelül 1750-es dátumra utalnak, mivel a Manxra az angol „stubbin” szót használták, míg 1750 előtt csak a manxi nyelvet használták. A Man-sziget kis szigetként elszigetelt terület, így a sziget lakosságának beltenyészete azt eredményezte, hogy a farok hiánya gyakori tulajdonsággá vált. A Manx az eredeti fajták közé tartozott a macskatenyésztés hőskorában, az 1800-as évek végén, mivel megtaláljuk őket az akkori kiállítási feljegyzésekben. Farkatlan hosszúszőrűek is megjelentek a Man-szigeten, azonban csak később nyertek szélesebb körű elismerést. Ma a hosszúszőrű változat Cymric néven ismert, és standardja megegyezik a Manxéval. A TICA 1979 júniusában ismerte el mind a Cymricet, mind a Manxot bajnoki versenyzésre.

Ezek a gyengéd macskák általában játékosak, és erőteljes hátsó felük kiváló ugróvá teszi őket, így a legmagasabb sarokba is feljutnak, hogy megvizsgálják, mi keltette fel az érdeklődésüket. Intelligens macskák, gyorsan megtanulják, hogyan használják a mancsaikat egy ajtókilincs lenyomására, hogy bejussanak egy szobába, ahol valami olyasmi van, amit szeretnének. A Manxok és Cymricek gyorsan megtanulják a játékok visszahozását, és időnként kutyához hasonlóan el is ássák azokat. Bár hangjuk viszonylag halk, meglehetősen beszédesek lehetnek, és gyakran különleges csicsergő hangot adnak ki. Emberközpontú macskák, amelyek erős köteléket alakítanak ki a családjukkal. Megfelelő bemutatás esetén jól kijönnek a gyerekekkel és más háziállatokkal. Ezek a kiegyensúlyozott, nyugodt macskák sok szeretetet adnak, és nem szeretnek hosszú ideig egyedül lenni.

A Manx és a Cymric együtt alkotják a Manx fajtacsoportot. Csak a szőrzet hosszában különböznek: a rövidszőrűeket Manxnak, a hosszúszőrűeket Cymricnek nevezik. Minden hagyományos színben és mintázatban előfordulnak, gyakran élénk színekkel és látványos jegyekkel. Vastag szőrzetük párnázott érzetet ad a testnek, és hozzájárul a kerekded megjelenéshez. A rövidszőrű Manxnak dupla bundája van, a kissé kemény fedőszőrök pedig rendszerint fényes hatásúak. A hosszúszőrű Cymric közepes hosszúságú, dús bundája selymes tapintású, bolyhos „nadrággal” és nyakfodrral.

Bár a farok hiánya e fajták legszembetűnőbb jellemzője, a kerekségükről is ismertek. Ezek a közepes méretű macskák rövid, kerekded testtel rendelkeznek, erős hátsó testféllel, mély oldallal, ívelt háttal, valamint kerek fejjel és kerek pofákkal. Valójában szinte minden kerek rajtuk, ezért akár bowlinggolyókhoz is hasonlíthatnánk őket! A szemük szintén kerek, de enyhén ferdén ül, a fülek elhelyezkedése pedig egy hintaszék ívére emlékeztet, ami kedves arckifejezést kölcsönöz nekik. A Manx/Cymric macskák 5 év alatt érik el teljes fejlettségüket; ekkor a kandúrok átlagosan 10–12 fontot, a nőstények 8–10 fontot nyomnak.

Bár a farok hiánya a legfeltűnőbb tulajdonságuk, fontos szem előtt tartani, hogy az idegvégződések továbbra is jelen vannak, de nincsenek védve, ezért óvatosan kell kezelni azt a területet, ahol a farok lenne, illetve a csonka farkat. Az erre a területre gyakorolt nyomás fájdalmat okozhat a macskának. A gyerekeket figyelmeztetni kell, hogy óvatosan simogassák a macskát, és ne bökdössék a hiányzó farok helyét. Emellett a macska testfelépítése miatt a felemeléskor vagy hordozáskor a hátsó testfelét mindig meg kell támasztani, hogy ne nehezedjen további nyomás a gerincére.

A Manxot összességében egészséges fajtának tartják. Az a gén azonban, amely ezeket a macskákat farkatlanná teheti, bizonyos egészségügyi problémákat is okozhat, ám a felelős tenyésztők ezt rendszerint már kiscicakorban, az új otthonba kerülés előtt felismerik és kezelik.

Mindig ideális a macskákat rendszeresen fésülni, már kölyökkoruktól kezdve. Ügyeljen arra, hogy a szemük, az orruk és a fülük tiszta és váladékmentes legyen. Szükség esetén meleg, nedves ruhával tisztítsa meg őket. A fürdetést is fiatal korban kezdje el, bár sok macskának valójában soha nincs rá szüksége.

A körömvágást is kezdje el korán, bébiétel húsos finomsággal jutalmazva, hogy könnyebben elfogadják. Ügyeljen arra, hogy ne vágja túl rövidre a karmokat, és ne sértse meg az élő részt, mert az vérzést okozhat. Rendszeresen mossa a fogukat állatorvos által jóváhagyott állatfogkrémmel, és biztosítson egy szép magas kaparófát, hogy segítsen kielégíteni természetes kaparási ösztönüket.

A manx macskákat legjobb nedves eledellel etetni. Előnyösebb a napi kétszeri etetés, bár némelyik csak naponta egyszer szeretne enni. Az adagolt etetés abban is segít, hogy figyelemmel kísérje az egészségi állapotukat: ha valamelyik nem jelenik meg az etetésnél, tudni fogja, hogy utána kell nézni. Ezeket a kötelező húsevőket húsalapú étrenden kell tartani, gabonamentesen és zöldségmentesen is. Rövid bélrendszerük és bélflórájuk miatt valójában nemigen tudják hasznosítani ezeket az ételeket, ami bélproblémákat és akár túlzott fogkőképződést is okozhat.

Sivatagi eredetük miatt folyadékuk nagy részét zsákmányukból nyerik. A szájuk nem alkalmazkodott úgy a vízfelvételhez, hogy ellensúlyozni tudjon egy száraz étrendet. Az agyuk sincs arra „beprogramozva”, hogy gyakran igyanak, ennek ellenére, mint minden macska esetében, fontos, hogy naponta friss, tiszta vizet adjon a macskájának, hogy ne habozzon inni. Ha aggódik amiatt, hogy a macskája eleget iszik-e naponta, itt egy tipp macskaviselkedés-szakértőktől – helyezze a vizes tálat legalább három lábnyira minden ételtől. A macskák orra érzékeny, és az étel erős szaga miatt kevesebbet ihatnak. A víztál helyett szűrt ivókutak is használhatók.